Virtual Autism

Mi történik, amikor kialszanak a képernyők

Egy késő estén egy szülő a saját kislányáról írt be egy kérdést a keresőbe. A találatok között volt egy szülői fórum, ahol egy ismeretlen két olyan szót használt, amellyel ő még sosem találkozott: „virtuális autizmus”. A kifejezés nem diagnózis, és ez a könyv soha nem is állítja be annak.

A Virtual Autism az a könyv, amelyet akkor keresett, és nem talált. A korai nyelvfejlődés tudományának egyik legkövetkezetesebb megállapításán nyugszik: a babák úgy tanulnak meg beszélni, hogy felváltva beszélgetnek egy olyan emberrel, aki válaszol nekik. A képernyő nem tud felváltva beszélgetni.

Minden egy családdal kezdődik: egy szülő éjjel egykor indított keresésével, egy televízióval, amely elrejtőzött, és azzal a vizsgálattal, amelyet bárcsak soha ne próbált volna lemondani. Innen a könyv a bizonyítékok felé fordul: mit találtak a legnagyobb vizsgálatok a képernyőkről és a legkisebb gyerekekről, hol hiányosak ezek a vizsgálatok, és mit tanácsolnak ma a világ egészségügyi hatóságai, országonkénti útmutatóval több mint negyven országhoz és területhez.

A történetében senkit nem nevez meg, nem ígér csodát, és nem hibáztat egyetlen szülőt sem.