Valóban létezik a „virtuális autizmus”?
Az őszinte válasz két részből áll.
Ami nem valódi: az az elképzelés, hogy a képernyők autizmust okoznak, vagy hogy a „virtuális autizmus” külön állapot, amelyet az orvosok diagnosztizálhatnak; a kifejezés nem diagnózis. Egyetlen tanulmány sem mutatta ki egyiket sem. Az autizmus egész életen át tart és erősen öröklődő, az autista gyerekek pedig teljes értékű emberek, nem károsodottak.
Ami valódi: egyes kisgyerekek, akik ébren töltött óráik nagy részében képernyők előtt vannak, autizmusra emlékeztető jeleket mutatnak (nem néznek fel, nem reagálnak a nevükre, kevés szót használnak). És egyes családok arról számolnak be, hogy ezek a jelek enyhülnek, amikor a képernyők kikapcsolnak, és a napok újra megtelnek emberekkel. A publikált beszámolók kicsik: egy kilenc kisgyerekkel végzett kísérleti vizsgálat az Egyesült Államokban, esetsorozatok Iránból és Pakisztánból, és klinikai leírások Franciaországból. Egyiknek sem volt olyan összehasonlító csoportja, amely bizonyítaná, hogy a különbséget a képernyők okozták. A gyerekek ebben a korban amúgy is gyorsan változnak, sokféle okból.
A kifejezés tehát egy valódi kérdésre mutat, amelyre a tudomány még nem adott választ. Ami biztos: a babák olyan emberektől tanulják a nyelvet, akik válaszolnak nekik, és az egészségügyi hatóságok az Egészségügyi Világszervezettől a brit kormányig ma azt tanácsolják, hogy kétéves kor alatt ne legyen képernyő, vagy csak alig.
Ha a gyermeked ilyen jeleket mutat, ne várd meg, melyik magyarázat illik rá. Kapcsold ki a képernyőket, és kérj vizsgálatot. A képernyők kikapcsolása nem kerül semmibe; az Egyesült Államokban a korai fejlesztő program vizsgálata ingyenes a három év alatti gyerekeknek, és sok más országban is fedezik a költségét.
Mesterséges intelligencia segítségével készült, és a hivatkozott forrásokkal egybevetve ellenőrizték.
Általános tájékoztatás, nem orvosi tanács. Ha aggódsz a gyermeked miatt, beszélj a gyermeked orvosával.